Mind ezt hogyan érhetjük el?
Egyeltalán elérhető?
Saját meglátásom tapasztalatom alapján Én

Ti hogyan gondoljátok?

 

Ha szeretnétek megosztani gondolataitokat,
küldjétek el e-mailban, az oldalon lévő megjelentetéshez! E-MAIL

 

 

Gondolat soraim egyike.

A Hit, a Szeretet és a Társadalom.
Olvassátok ti is. Szerintem nem
lesz elvesztegetett az időtök.
(Ne tán mégsem nyeri el tettszésed, az nem baj,
hiszen nem vagyunk egyformák, és ez így van jól)

 

 

Mi, rohanó emberek, sokszor megfeledkezünk magunkról és társainkról. Megfeledkezünk arról, mi is az életünk értelme. Aki biológiát tanul és jobban érdekli az, mint bármilyen más tudomány, egész eddigi rövidke életét arra áldozta, hogy egyre jobban belemélyedjen; aki vallásos nevelést kapott, puritán református gimnáziumban tanult, aki minden este imádkozik a Mindenhatóhoz, aki...mint én vagyok, hogyan tud hinni ebben a kavargó, félelmetes világban? Néha ő maga is eltéved a tanárai, példaképei és a Biblia útvesztőjében. Sokszor csak tiszteletben tartjuk mások hitét, de minduntalanszor, ha saját eszméinkkel ütközik mások véleménye, foggal-körömmel bizonyítani akarjuk az igazunkat. Apró, lenéző mosoly fut át a világi ember arcán, ha az Istenfélő a hitéről beszél. Az Istenfélő látszatra elfogadja a világit, de lelkében máris a pokolba képzeli. Földünk két felé szakad: vallásosak és ateisták. Számomra nincs olyan ember, aki csak kicsit hisz. Aki már érzi, hogy van egy felsőbb, égi hatalom, amely mindent irányít, annak van hite. Az ateista is hisz, de nem a felsőbb hatalomban, hanem önmagában, a karrierben, pénzben, családjában, tudományban és hosszasan sorolhatnám. Életem során rengetegszer akadtam össze olyan emberekkel, akik esküdtek a Bibliára, minden nap hosszú órákat töltöttek imádkozással, de embertársukat ők árulták el a leghamarabb,mélységesen lenézték, mindezt azzal a gondolattal, hogy ők Isten nevében cselekednek. Találkoztam még olyanokkal is, akik műveltek, tanultak voltak, de unták a mindennapokat, nem lelték örömüket az élet szépségeiben, tudván, hogy nemsokára úgyis vége szakad és utána csak az üres SEMMI marad. Mikor még kicsiny voltam, sem tapasztalatom, sem jártaságom a tudományban vagy a Könyvben nem volt, egyetlen dologgal rendelkeztem: erős igazságérzettel és irgalommal mások iránt. Aztán bemocskolt az élet, mint minden gyermeket felnövekvőben, de az alaptermészetem és amit szüleimtől kaptam, nem tudta senki tönkretenni. Ez a két dolog mindannyiunkban megvan. A kérdés csupán az, hallgatunk-e lelkiismeretünkre. Az ember alapvetően jó, csak hagyja, hogy mások rossz útra térítsék. Mindannyiunkat ellep a mocsok, ha nem érintjük meg azt a pislákoló tüzet lelkünkben. Hinni és Istenfélőnek lenni nem úgy kell, hogy mellünket verdesve valljuk azt, hanem cselekedetünkben. Tudósnak lenni nem úgy kell, hogy lenézzük a többi embert és felsőbbrendűségünket hírdetve elszigetelődünk, mivel a körülöttönk lévők úgysem érthetnek meg bennünket.Szeressük embertársainkat, bármilyen vallású, színű, intelligenciájú, múltú az. Lassan úgysem marad semmi más ezen a Földön, mint a szeretet. Természeti kincseink fogynak, az éghajlatunk félelmetes ütemben változik, háborúk, merényletek, bűnözés mindenhol. Mit fogunk hagyni így gyermekeinkre, unokáinkra? Csupán a szeretetet és a hitet. Hiet, amely átsegít a nehéz órákban, nehéz években, hitet, amely erőt ad, ha elveszítjük a számunkra fontos embereket, hitet, ha már nem látjuk az út végét. Az én hitem a szívemben van, mélyen. Nem járok templomba, nem érdekel az, hogyan értelmezik a papok a Bibliát. A fő az, nekem mit mondott, mikor szomorúságomban vagy boldogságomban fellapoztam. Sokszor okozok fájdalmat én is, sokszor eltévedek, de igyekszem visszatalálni és meglelni az egyensúlyt. A világunk rossz irányba tart.Most kell cselekedni és elfogadni, szeretni egymást,mert: " Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, Ha szeretet nincs bennem, Csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem érek. Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek, S vessem oda testemet, hogy elégessenek, Ha szeretet nincs bennem, Mit sem használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, A szeretet nem féltékeny, Nem kérkedik, nem gőgösködik. Nem tapintatlan, nem keresi a magáét. Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója. Nem örül a gonoszságnak, De együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, Mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik. A prófétálás megszűnik. A nyelvek elhallgatnak. A tudomány elenyészik. Tudásunk csak töredékes, Töredékes prófétálásunk is. Mikor azonban eljön a beteljesedés, Véget ér az, ami töredékes,megmarad a Hit, Remény, Szeretet. Ez a három, de köztük legnagyobb a SZERETET.
Törekedjetek ti is a Szeretetre!
(szsz: 2oo8.november.08. Anikó)